"S még mindig ment és óriásra nőtt,
égő zarándok, vakmerő apostol.
Míg elnyelte a magasság s a csend:
Himalája, a roppant kőkolostor."

Áprily Lajos: A zarándok

1992-ben vettük fel Kőrösi Csoma Sándor nevét.

Kőrösi Csoma Sándor 1784-ben született a Székelyföldön, Kőrösön. Tanult a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, angol ösztöndíjjal a göttingeni egyetemen. Ázsiában akarta felkutatni a magyar őshazát és a magyarság ottmaradt testvéreit.1819 novemberében indult el nagy útjára. Csaknem mindig egyedül, gyalogszerrel vándorolt. Eljutott Perzsiába, Afganisztánba, Indiába, Tibetbe. A Bengáli Ázsiai Társaság felkérésére Calcuttába ment, hogy feldolgozza összegyűjtött tudományos anyagát. 1834-ben jelent meg úttörő jelentőségű munkája, az első tibeti-angol szótár és nyelvtan. 1842-ben újra elindult Közép-Ázsia felé, hogy eredeti célját megvalósítsa. Útközben a Himalája tövében elterülő mocsárvidéken maláriát kapott, súlyos betegen érte el a brit határállomást, Dardzsilinget, ahol április 11-én meghalt. 1905-ben magyar emléktábla is került sírhelyére, amelyet a Bengáli Ázsiai Társaság állíttatott.

"Egy szegény, árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt, kitartó hazafiasságtól lelkesítve- Kőrösi Csoma Sándor- bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében."

Széchenyi István